Vállalkozás pro és kontra I.
Valószínűleg mindenki eljátszott már a gondolattal, hogy milyen lenne főnök nélkül, otthonról dolgozni, idő és forint milliomosnak lenni… az én fejemben legalábbis sokáig ez a kép élt a vállalkozás fogalmáról. Az álmok ugyan rendkívül motiváló dolgok, viszont nem árt tisztában lenni egy döntéshozatal előtt az érem mindkét oldalával. Összegyűjtöttem nektek néhány gondolatot ezzel kapcsolatban, melyek remélem, segítenek reálisan látni a vállalkozással járó előnyöket, valamint nehezítő tényezőket.
1. A főnök
Akkor kezdjük a legjobbal! Ki ne álmodott volna már arról, hogy (legalább pár hétre) eltűnik az összes felettese? Én sem, csak tegyük fel… Viccet félretéve, rendkívül csábító a gondolat, hogy nincs, aki a körmünkre néz. Nem koppint a fejünkre, ha hibázunk, elkésünk, vagy nem szór meg minket kéretlenül nemes feladatokkal. Akkor is, ha épp rossz passzban vagyunk, vagy akad még emellett bőséggel tennivalónk. Valóban, egy egyéni vállalkozásnál ez nem fordulhat elő, s aki nem szeret nyomás alatt dolgozni, annak kifejezetten hívogató ez a kép. Csak semmi szigor, kisímulnak a kedélyek és az idegrendszer….maga a mennyország!
De…
…pont ez lehet a hátulütője is a dolognak. Hiszen nincs, aki számonkér, s Damoklész kardjával “motivál” minket napi szinten. Könnyű kifogáskat találni, hogy miért is nem ülsz le most a gép elé melózni, vagy haladsz az elintéznivalókkal, s miért takarítod ki helyette az egész lakást (a lépcsőházat is beleértve), vagy főzöl inkább 5 fogásos ebédet…1 főre. Igen nagy önuralmat igényel önmagunk főnökének lenni, szigorú feladatlistát összeállítani, és ehhez tisztességesen tartani magunkat. Mindemellett mi felelünk döntéseink következményeiért… anyagilag is! Nincs, aki terelget a helyes úton, neked kell okosnak lenni. Egyéni vállakozásban, azon felül, hogy főnök vagy, jellemzően te leszel a pénzügyes, a beszerző, a marketinges, a titkárnő…. Jól hangzik, nem? Tehát, ha még csak fontolgatod a szabadúszást, gondolj bele, milyen jó, hogy jelenleg csak egyetlen pozíciót kell betöltened, plusz van egy főnököd, aki emlékeztet a feladataidra, megköveteli a pontosságot és fegyelmezettséget! Egyszer lehet, hogy hálás leszel neki ezért…
2. Kollégák
Szerencsésnek mondható az az ember, aki minden munkatársával remekül kijön, és súrlódásmentesen tud együtt dolgozni. Ha te ezek táborát gazdagítod, ugorj a következő bekezdésre! Ellenkező esetben biztosan fel tudsz idézni kevésbé szimpatikus személyiségeket (volt) kollégáid közül, akiket könnyedén tudnál nélkülözni napi szinten , s ez valószínűleg kedvező hatással lenne a hangulatodra és produktivitásodra is. Egyéni vállalkozás indításánál rendkívül vonzó, hogy a jövőben nem kell majd a nehéz esetekehez alkalmazkodnod. Ha nem túlzottan vagy szociális lény, nagy előny, hogy nincsenek zavaró tényezők, így összeszedetten tudsz a munkádra koncentrálni.
De…
…ott vannak a többiek. A barátok és a szórakoztatóegységek, akik megszínesítik a mindennapokat, vagy a rusztikus, szókimondó konyhás néni, aki olyan öntörvényű, hogy nem tudod, sírj vagy nevess az ámokfutásain. (Szeretünk Erzsike!) Mert ilyen egy közösség. Vállalkozóként, otthonról dolgozva nem lesznek pletykákkal átitatott kávészünetek, átszórakozott szombati munkanapok (hisz hétvégén dolgozni jó!), mindennapos közösségi élmények. És lehet, hogy hiányozni fognak a karácsonyi vacsorák és csapatépítők is az életedből….hacsak nem volt olyan jó a banda, hogy beültök néha egy vacsorára/italra, vagy elmentek kirándulni/nyaralni/bulizni, s ezzel 2 legyet ütöttél egy csapásra!
Saját tapasztalataim azt mutatják, hogy bizony nem könnyű így beszerezni a napi egészséges mennyiségű szociálist ingert. És bár könnyebb összeszervezni a barátokkal egy-egy találkozót, ettől még a munkahelyi közösségi események, beszélgetések, viccelődés, s az összetartozás élménye (jóban-rosszban) eléggé tud hiányozni.
3. Munkaidő és szabadság
Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem fizikai fájdalmat okoz minden áldott reggel a koránkelés. Akármikor fekszem le. Ez beállítottság kérdése, ahogy az is, hogy ki mikor a legaktívabb. Az én produktivitásom sajnos korán reggel csak 2 erős kávé után kezd feljönni nullára, így elég vonzó skippelni a 8 órás kezdést, amelyet még általában megelőz egy masszív gyúródás a BKV nívós járművein… mondjuk attól legalább felébredek. Viszlát félálomban, kapkodva sminkelés, és 200 méter sprint a busz után! S hogy mennyire relatív az idő, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az utolsó órák és percek egyre lassabban telnek a munkahelyen, akármilyen gyakran nézel is az órádra. Vállalkozóként ez nem túl gyakori jelenség. Nincs munkaidő, te osztod be magadnak a feladatokat, akkor dolgozol, amikor az agyad is formában van. Szabadon priorizálhatsz, lazán összemosató a céges és privát tennivaló egy napon belül. Nincs túlóra, stopperral mért ebédszünet, szabadság utáni sóvárgás….
De…
…lehet, hogy ez csak egy utópia? Mert valóban nem kell pontosan beérkezni sehova, ugyanakor illik időre összeszedni magunkat, akkor is, ha nem lesz ügyfeles találkozónk. Egyszer úgyis muszáj elindítani a napot, s ha valaki alapból nem koránkelő típus, erősen seggbe kell rúgni magunkat ahhoz, hogy kimásszunk az ágyból, összevakarjuk magunkat, és felvegyük a fonalat. Ehhez mondjuk egy kis önuralom is szükségeltetik, mert értékes órákat veszthetünk cseteléssel, Insta pörgetéssel, vagy csak a kávé fölötti bambulással. Nem könnyű feladat, mert igen sok az elterelő tényező. Szerencsére sokfajta megoldás létezik erre is, a cetlizéstől kezdve az ízlésesen összerakott és díszített to-do litseken át a telefonos applikációkig. Csak meg kell találni a számunkra legideálisabbat. És hogy nincs túlóra? Persze, papíron, viszont ha igazán szereted a munkád, és el akarsz érni valamit, akkor sajnos előfordulhat, hogy össze fognak folyni a munkaórák a hétvégékkel és az éjszakákkal… Megfelelő időterv híján sajnos ez elhatalmasodhat, próbálj tenni ellene! Nem vagyunk gépek, mindenkinek jár a pihenés. És igen, a fizetett szabadság és a táppénz is ugrik. A szabadság időzítése is nehézségekbe ütközhet, csak ez esetben a kollégák helyett az ügyfelekhez, megrendelésekhez, szezonhoz, határidőkhöz stb. kell igazodni.
Összességében tehát többnyire “csak” fegyelmezettség, szorgalom és egy okos időterv szükséges ahhoz, hogy elkerüld a buktatókat ezeken a területeken, kialakítsd a számodra ideális munkarendet, és jó főnöke légy önmagadnak.
Nyugalom, a felsorolás még nem ért véget, következő alkalommal folytatom.
Addig is bátran oszd meg velünk tapasztalataid, kérdéseid vagy véleményed erről a témáról!
